Nagyon sajnálom, de úgy tűnik, egy időre kényszerpihenőre vagyok fogva. Elromlott a gépünk és ezt is úgy sikerült kikönyörögnöm barátnőmnél, Bubónál. : ) Szóval, most egy ideig nem leszek, de minél előbb írok, amint megjavították a számítógépet.*
Csók.(L)
Dodó_
Bocsi, hogy nincs rész, de tanulnom kell. Megígérem, hétvégén lesz. Már dolgozom is rajta. Addig is, hozok nektek egy kis unaloműzőt:
Nézzétek meg! Olvassátok! Remek blog (nekem tetszik.XD), két lánytól. Írjatok nekik komikat is! Én is tenném, de nem engedi a gép. Ha megkérhetlek, megteszitek helyettem? : )
Na jól van! Ennyi lenne! Ne feledjétek, hétvégén rész. : DD
Csók'
Dodó_
A telefonom csörgésére ébredtem. Nagyon megijedtem, nem is tudom miért. Rápillantottam a kijelzőre, amin ez állt: Selly'
Szia! / Szia Dorka! Mizujs veled? / Nem sok. Itt ülök az ágyamon és elmélkedek. / Aha! Szóval házit írsz, mi? / Nem is tudom, lehet hogy úgy hívják azt, amikor ebbe a nagy füzetbe próbálok egy hosszú szöveget megírni, arról, amit meg kellett tanulni kis országomról? Elképzelhető... / Sőt, biztos! Azt hívják történelem esszének. / Te már csak tudod?! Még sosem írtál ilyet! / Az lehet, de tudod mit? Mit szólnál egy nagy párnacsatához? / Ezt most nem értem... / Mit nem lehet ezen érteni? / Csak azt nem értem, hogy mit akarsz csinálni. Egy perce még nem tartott ott a technika, hogy telefonon keresztül párnacsatázhassunk. Bár, ki tudja? / Jaj, kis butus! Nem is tart ott... Hm, bocsi! Mennem kell! Csáó!
Azzal kinyomta. Jelenlegi állapotomban ölni tudtam volna. Mit értett az alatt, hogy párnacsatázzunk? Nagyon álmos voltam még, úgyhogy úgy döntöttem, alszok egy kicsit.
- Meglepetés!
Ijedten ugrottam fel ágyamból és rögtön a falra akasztott baseball-ütő felé fordultam. Nem tudtam, ki van a szobámban, de nem kecsegtetett túl sok jóval. Ekkor azonban ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
- Hé, tudom, hogy nem vártál... De azért nem kell rögtön leütni!
Lassan leesett. Elmosolyodtam, és a párnámhoz nyúltam. Lassan, nagyon lassan elkezdtem hátrafelé araszolni, majd amikor már a betörő előtt álltam fél méterrel, megfordultam, és fejbecsaptam.
Az illető mérges, szinte már gyilkos tekintettel nézett rám. Mielőtt nekem ugrott volna, jobbnak láttam menteni a menthetőt. Elővettem direkt ilyen alkalmakra kifejlesztett bociszemeimet, és ártatlanul megkérdeztem:
- Te akartál párnacsatázni, nem?
- Idióta! - szisszent fel a betörő. Hirtelen elmosolyodott és megölelt. - Úgy hiányoztál, Dorottya Leighton Linett!
- Te is nekem, Selena Marie Gomez! - kiáltottam, mire barátnőm idegesen kapott a füléhez.
- Css! El ne árulj! - suttogta, majd értetlen arcomat látva a fülemhez hajolva beleordított. - A hallókészülék Bryan bácsié!
Selena hangjától annyira megrémültem, hogy teljesen elvesztettem egyensúlyérzékemet. Eldőltem a padlón, magammal rántva barátnőmet is.
- Hát ez szép! - fújtatott ő.
Döbbenten néztem rá. Eszembe jutott egy dolog, amivel henit is mindig megnevettetem.
- Te beszélsz? Én vagyok alul - mondtam mogorva hangsúllyal, majd gúnyosan hozzátettem. - Nem gondoltál még rá, hogy visszaveszel a csokolédából és fogyókúrába kezdesz?
Elértem a kívánt hatást, ám a következményekkel nem számoltam. Selene az éjjeliszekrényen lévő bögrémhez nyúlt és rámöntötte a benne lévő jéghideg kakaót.
- Hm, de édes ez a reggel! - kuncogtam, majd kézenfogtam barátnőmet, és lerohantam a konyhába.
Gyorsan körbenéztem, majd megtaláltam azt, amit kerestem. A narancsos üdítő doboza ott állt a pulton. Arra vettem az irányt, majd öntöttem magamnak egy pohárral. Beleittam egy kortyot, majd hirtelen Selenához fordultam.
- Te nem kérsz?
- Köszi, nem! Most ittam! - mondta teljes nyugodtsággal, de közben kíváncsian fürkészte arcomat.
- Oké, te tudod! - somolyogtam, majd ittam még egy kortyot. Ahogy lenyeltem, megiramodtam és barátnőmre öntöttem a pohár tartalmát.
- Ezt, meg miért? - kérdezte dühösen.
- Még van képed megkérdezni? - ugrattam, majd elkezdtem kergetni.
Sikongatva rohangáltunk már vagy 10 perce, amikoris egy óvatlan pillanatban orra estem. Ahogy felnéztem, tesóm vigyorgó arcát láttam magam előtt.
- Jó reggelt, Dodó! - mondta, és felsegített, azonban a nedves padlón megcsúsztunk és egymáson kötöttünk ki.
- Oké, akkor mosoly! - hallottam egy hangot. Odafordultam és Demi Lovato vigyorgó arcát láttam magam előtt.
- Miért nem csodálkozom, hogy te is itt vagy? - kérdeztem.
- Hát gondolom, mivel én, Demetria Devonne Lovato vagyok Henrietta Devonne Lovato legjobb barátnőja, nem meglepő, hogy Sellyvel én is előkerültem - vigyorgott.
- Hát, nem meglepő, ez igaz! - feleltem, majd mindannyian nagy kacagásban törtünk ki.
Ez a rész egy bevezető lesz, ahonnan megismerhetitek a főszereplőt.
Sziasztok! A nevem Dorottya Leighton Linett. December 31-én születtem, 1992-ben. Ikertestvérem, Henrietta Devonne 5 perccel idősebb nálam. Mindkettőnk haja szőke, szemünk szürke, amire, ha olyan szögben esik a fény, szokatlan, sárgás színben pompázik. Henrietta 3m centivel magasabb nálam, én 170 cm vagyok. Mindketten modellek vagyunk, a legnevesebb divattervezők esedeznek kegyeinkért nap, mint nap. Hírnevünket azonban valószínűleg szüleinknek köszönhetjük. Apánk, Robert Christensen Linett, kanadai származású színész, eddig 5-ször díjazták Oscarral, pedig még csak 45(!) éves. Anyánk, Annamária Babett Toth pedig a leghíresebb divattervezők egyike, 43 éves. Ő magyar származású, szóval félig én is az vagyok. Anya szülei Budapesten laknak, a magyar fővárosban. Sokszor járunk náluk, olyankor mindig nagyokat sétálunk a Duna-parton. A családunk egy gyönyörű, óriási, tóparti házban lakik Atlantában. Mit ne mondjak, van mit a tejbe aprítanunk, hiszen anya és apa is óriási összegeket keres, nap, mint nap. A családunk elég népes, hiszen Henriettán kívül még 4 testvérem van. Bence Andreas mindannyiunk közül a legidősebb, 23 éves. Ő kanada jéghoki válogatottjában játszik, már nem lakik nálunk, Vancouverbe költözött a menyasszonyával, Laurennel. Második legidősebb testvérem, Izabella Blake. 21 éves, színésznő. nagyon tehetséges, bármilyen szerepet el tud játszani. Már ő sem lakik velünk, Los Angelesba költözött a munkája miatt. Így már csak hatan lakunk a házban. Anya, apa, Heni, én, és a két fiatalabb testvérünk. Krisztián Alexander 13 éves, menő snowboardos. Korosztálya legjobbja, többszörös Világ-, és Észak-Amerika-bajnok. Döglenek utána a csajok, azonban neki egy gyönyörű lány, Heidi tetszik, akivel az ottawai junior világbajnokságon ismerkedett meg. Kishugunk, Blanka Cyrielle pedig olyan, mint egy kis hercegnő. Mindannyian elkényeztetjük, nincs olyan dolog, amit ne kapna meg. 5 éves, mindenki imádja. A legnagyobb álma, hogy balerina lesz, hiszen már 3 éves kora óta táncol. Nagyon ügyes. Szóval, így éldegélünk a házunkban, amit már inkább palotának lehetne nevezni, amiben a gyerekek birodalma a második szinten van. Az én szobám pont a folyosó legvégén helyezkedik el. Gyönyörű, olyan, mint egy álom. A színei halványlila, ezüst, fekete és fehér, és mindent virágminták borítanak. Tartozik hosszá egy külön fürdőszoba, és egy gardrób is. Óriási, a ruháim így is alig férnek el benne. Van ott minden, de a legbüszkébb mégis a cipőimre vagyok. Több mint 100 pár lapul szerény kis szekrényemben. A szobáról egy ajtó nyílik az erkélyemre. Itt van egy nagy kanapé, kisasztal, párnák, plédek mindenhol. Nagyon szeretek itt lenni. Egyszóval, mindenem megvan ami csak kell. Az életem azonban mégsem boldog, hiszen a szüleimet alig látom a munkájuk miatt.
Remélem tetszik! Holnap hozom az első részt.
